A fellépés~ 10.rész

*Courtney szemszöge*

Életem első nagy fellépése. Izgulok, hiszen ennyi ember előtt még sosem léptem fel. Félek, hogy elrontom a szöveget, vagy pedig a közönségnek nem fog tetszeni a dalom. Remegnek a kezeim, mint valami öregasszonynak, és a gyomrom is egyre jobban összeszorul. Próbálok pozitívan hozzá állni a dolgokhoz, de elég nehéz, csak a negatívumok járnak a fejemben.

- Courtney ne idegeskedj ennyire. - próbált lenyugtatni George - Amikor én indultam az x-faktorban, ami nem is volt olyan régen, szóval emlékszem minden dologra, akkor is izgultam nagyon, de aztán elképzeltem azt, hogy csak én vagyok egyedül a színpadon, a nézőtéren pedig egyetlen egy embert látok, aki fontos számomra. Így ezzel leküzdtem az idegeskedést, azután meg már minden jól ment. Csak képzeld el, és menni fog.

-Izgulok is közben, hogy mit fognak majd reagálni a dalaimra. 3 dalomat hallották eddig az emberek, de nem jöttek olyan biztató vélemények.

-Nem tetszhet mindenkinek....-szólt közbe Niall- Még nekünk sem könnyű, ahhoz képest, hogy mi vagyunk a One Direction. Nekünk mindig is voltak olyanok, akik egyszerűen nem bírnak minket és a zenénket, de mindig lesz ilyen ember.

-Courtney ahhoz képest, hogy első dalaid, mégis jó sokan nézték meg. 1 millió nézettséget mind a három túllépte. És ez egy kezdőnél nagy siker. -bízhatott Candice.

-Te jössz, nyomás! Mi itt leszünk és szurkolunk neked. -George a színpad felé tolt és egy puszit nyomott az arcomra.
Már csak pár másodperc és kezdődik is az igazi kihívás. Sosem hittem volna, hogy ilyen is meg fog velem történi. Mind végig erről álmodoztam és most meg itt vagyok. Jelenleg a füleseimet kapcsolgatják a kis gépemhez. Hallom, ahogy a hangok sikoltoznak és visszafelé kezdenek számolni.

- 10...9...8...7...6...5...4...3...2...1...

-Fogadjátok sok szeretettel Courtney William-t, a One Direction  előzenekarként.
Innentől már nincs visszaút....! Kimentem a sikoltozó közönség elé, a fény rám világított, a legtöbbek arcán mosoly ült, várva arra, hogy milyen előadást fogok nekik csinálni erre a kis 10-15 percre. Nem húzhatom tovább az időt, mert még a végén én leszek leégve, hogy meg sem tudok nyikkanni....

-Sziasztok! Courtney William vagyok! Én vagyok a srácok előzenekarra. Aki még nem ismer, annak szeretném mondani, hogy a mai napon 3 olyan dalt is előfogok adni, ami a saját dalaim. Remélem, hogy elnyeri a tetszésetek. Megmondom nektek, kicsit izgulok, de mindent bele adok, hogy egy jó koncert legyen a mai. Na kezdjük is, az első dal amit elő adok a "You" címet kapta.

Belekezdtem az éneklésbe, azt tettem amit George mondott, elképzeltem, hogy csak én vagyok és egy olyan személy, aki nekem nagyon fontos...
Hűha .. hát sikerült végig énekelnem 5 dal, ami úgy 15 percesre sikeredet. Egy kicsit még remegek, de jó érzés volt a színpadon állni ennyi ember előtt. Csak egyáltalán tetszett-e nekik!?
A srácok gyorsan végi énekelték a Take me home album számait, azután pedig siettek az öltözőbe egy kis pihenésre, utána pedig mentek hátra, hogy autogramot osztogassanak a rajongóknak. A többiekkel végig kísértük őket, az öltözőtől az autogram osztás helyéig. A rajongók, amint meglátták a srácokat egyre hangosabb sikoltozásba és sírásba folytak.

- Szia. Kérhetek tőled egy autogramot? -úgy 12 éves körüli kislány jött oda hozzám autogramért.
-Hát persze. -guggoltam le, hogy vele egy magasságban lehessek. - Hogy hívnak?
-Rebeka Thomas.
-Tessék itt van. -nyújtottam felé kis füzetét.
-Köszönöm -kis édes mosolyát "vette elő".

Felkérés, elfogadva~ 9.rész

 Bocsánat, hogy ilyen sok idő után hoztam a 9.részt, de remélem azért olvassátok még  a blogot, akármennyire is nincs frissítve új részekkel, de befogom pótolni.:) Jó olvasást :3


*Courtney szemszöge*

~másnap reggel~

 Úgy dél felé járhatott az idő, mikor felkeltem "álmomból".  Nem éreztem magamat olyan fáradtnak, inkább kipihentnek.  Lementem a konyhába egy kis ennivaló után kutatva. Sehol senki, akkor ez azt jelenti, hogy még alszanak a többiek. Gondoltam, csinálok nekik egy kis reggelit mindannyiuknak. Megkerestem a szükséges hozzávalókat a palacsinta sütéshez, és elkezdtem sütögetni.

Hátam mögül lépteket hallottam, de nem fordultam hátra, úgy tekintve, hogy nem is veszek tudomást arról az emberről, aki mögöttem oson felém. Éreztem a derekamnál kezeit, szokásos érintések...!
 -Jó reggelt George! -fordultam hátra, és nyomtam egy puszit az arcára.
-Honnan tudtad, hogy én vagyok? -nézett rám értetlenül.
-Nem volt nehéz kitalálni. George Shelley, neked van ilyen "érintésed".
-Ohh..., na majd kitalálok valami mást.

-Neeeeeee!- üvöltöző hangot hallottunk fentről. A hangból megítélve, Louis az. -Srácok nincs a mai napra előzenekarunk..!
Gyors lépteket hallottam a lépcsőről jőve. Louis érkezett meg, azután pedig a többiek szép sorjában. Mindannyian ott ültünk. És megvitattuk a srácok problémáját.
- Mi történt Louis?- kérdezte Zayn halk hangon.
-Nincs előzenekarunk, Camryn balesetet szenvedett és egy jó ideig nem fog még lábra állni. Paul azt mondta, ha találunk beugrót hosszú távra, akkor jó lenne és nem kell akkor a fivéreket felhívnunk.
-Mennyit jelent az-az idő?
-Hát elméletileg, úgy a turné végéig. A 5SOS nem tud fellépni minden alkalommal. Keresünk valakit. Srácok ti nem ismertek valakit, akinek vannak dalai és még használhatóak? -mondta Louis tétlenül. Ekkor George és Candice egymásra néztek, én pedig csak végig néztem, hogy mit csinálnak. Egymásra bólintottak, majd egyszer elkezdték mondani.
-Ismerünk valakit.
-Kicsoda? -tágult ki a srácok szeme, e hallatán.
-Courtney! - legalább van beugró... Mi!? Várjunk csak az én vagyok..., nem-nem ez felejtős dolog. Sosem álltam még ki sok ember elé, és egy ideig nem is fogok még.
-Sokat koncertezett már Bristolban is, igaz nem nagy híresség, de Bristolban igen.
-Micsoda, ez lehetetlen. Nincsenek még kész a dalaim egy része. 3 dallal nem érnének be a közönség, és nem is álltam még ki több ezer ember előtt!
 -Courtney kérlek! Te vagy az egyetlen esélyünk, és nem szeretnénk a fivéreket felkérni.-könyörgött Niall.
-Próbáld meg, ha akarod cover dalokat is énekelhetsz, nem számít. Csak légy az előzenekarunk! -kérlelt Zayn.
-Oké, jól van. És ez nekem hány alkalomba fáj?
-Hát úgy 9, ha minden igaz.
-Na jó, de csak akkor, ha tovább írjátok velem a félkész dalaimat, mert azokra is szükségem lenne.
-Bármit, ha akarod, akkor még saját koncertedet is megrendeznénk.
-Jó lenne, csak arra nem jönne el senki sem. Szóval azt inkább ne.